2016. november 17.

Nem ül otthon*

Akinek működik az élete, sőt, egyenesen sikeres ember, nem ül otthon. Társasági életet él, tesz-vesz és izeg-mozog, hiszen ahogy őmaga rendkívüli, úgy környezete is tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel, akiket nem lehet kihagyni. Bevonzották egymást, például olyanokkal, akiknek pont péntek este jut eszükbe kocsmázni, ugyanazokat a meséket nézték gyerekként az egyetlen állami csatornán, mi több, ők is lájkolták Tibi atyát, szóval ez karma. Ezeken túl, a közös apró fogódzópontokon túl a sikeres ember ismertetőjele persze továbbra is az, hogy nem ül otthon. Mindenki tudja, aki feljebb küzdötte magát már egy takarítói pozíciónál (bocsánat Ica néni, ezt nem úgy értettük), hiszen otthonücsörgéssel sose vált még senkiből sem sikeres, színes, vibráló irodai alkalmazott. Persze ez a sikeres ember természetéből fakad, egy tevékeny ember nem bírja ki hogy ne csináljon semmit. Ugyanakkor tudjuk, hogy az élet igazságtalan és mindenki nem lehet tevékeny és sikeres, van aki otthon ül és nem jön kocsmázni, de velük néha váltunk pár szót hogy jól érezhesseék magukat sütkérezve a dicsfényünkben. Hogy tetszik lenni? És a fia? Elvégezte már az egyetemet?

Mindenesetre minek bámulná a fehér falat. Malmozzon, miközben annyi minden mást lehetne csinálni.

Úgyhogy ő

nem ül otthon.


Mit is lehetne ott csinálni?

Most jön a nehezebbik része, amit az igazán "sikeres" emberek talán nem is értenek.



Először is vegyük észre, hogy otthon nem csak ülni lehet. Miután empirikus tapasztalatainkra támaszkodva ezt tudatosítottuk, továbbá kiröhögtük magunkat azon, hogy feküdni, szexelni - ülve is, állva is (sőt, igazán csak úgy) meg fekve is, és nem csak otthon - meg azután hogy ez miben érdekes, jöhet a lényegi része.

Őrület, de otthon nagyon sok mindent lehet csinálni. És egyre több mindent.

(Nem, ez nem egy PR cikk, ami valami idióta terméket akar rádtukmálni. Egyszerűen arról van szó, hogy elegem van az ilyen idióta állandósult szókapcsolatokból, amik olyasmit sejtetnek tudat alatt, ami egyszerűen nem igaz.)

Úgyhogy elindítom az otthonlevés forradalmát :) És előjövetel: én szeretek otthon lenni. Nem mindig, de általában igen, ha nincs más dolgom. És ez teljesen természetes dolog, ami legritkább esetekben jár semmittevéssel, de legfőképp élvezettel. És nem, nem, még alkati adottságnak se tekintem ezt, ne jöjj nekem azzal hogy milyen extro-/introvertált vagy, mert most arról van szó, hogy az otthonlevés fogalmilag a henyéléssel társult össze a közbeszédben. Dologtalansággal. Tétlenséggel. Nihilizmussal.

Nihilizmus.

Úgyhogy most tételesen felsorolom neked hogy mi mindent lehet otthon csinálni, mert csak.

Először is ott van a házimunka, amit még az antiszociális ember sem feltétlen szeret csinálni. A legkevésbé sem ülve végezhető tevékenység, nagyon sok testmozgást igényel, és természetesen fizetetlen MUNKA. Rendet kell rakni, le kell törölni a port, el kell mosogatni, fel kell törölni a padlót, porszívózni a szőnyeget, ki kell mosni a ruhákat és kiteregetni, elkészíteni az ebédet, esetenként pedig lakájosabbá tenni az otthonodat amit meg kell álmodni, rosszabb esetben összeszerelni. Biztos van, még amit elfelejtettem. Fűnyírás.
Ha fizetett munkára is gondolunk, és feltétlen ülve lebonyolítottra, manapság már a távmunka sem akadály és legkevésbé sem szégyellnivaló dolog, ami miatt azt lehetne mondani, hogy otthon lenni mindig csak öncélú tevékenység volna, még ha vannak munkák, amiket otthonról nem lehet (mindig) elvégezni. De aki introvertált, az eleve ilyen munkát próbál keresni, ahol visszahúzódhat a csigaházba, de mivel a munka az munka, ki kell jelentenünk, az otthoni munka sosem lustálkodás (van is ezzel a tévképzettel gondjuk a háziasszonyoknak, kismamáknak, álláskeresőknek).

Továbbá vendéget látni isten igazából csak otthon lehet, mert ott tudod reprezentálni magad a legjobban, bemutatni az intim területedet. Furcsa is lenne, ha a munkahelyeden fogadnád a rokonaidat.

Ügyeket is lehet intézni; ki a franc akar sorba állni egyetlen egy rövid kérdéssel a hivatalban, amikor bármikor kényelmesen (értsd: kényelmesebben, mint nem otthon) telefonon keresztül megkérdezheted (és nem, a zajos metrón nincs kedved hallgatni várakoztató dallamként a Für Elise-t hosszú percekig), hogy kell-e pecsét a nyomtatvány másolatának a másolatára. A hivatal is boldog, meg más ügyfelek is, hogy nem csak a tumultust csináljátok a személyes jelenléttel, sorbaállással, szuszogással, hörgéssel, veszekedéssel és értetlenkedéssel egymásnak. E-mailt is írhatsz otthon a hivatalnak izzadva a bikkfanyelvvel, így nem kell haptákban állnod hogy mikor veszik fel a telefont. És még bizonyítékod is van, mert a szó elszáll, az írás megmarad, ha később valami csúnya dolog kerülne esetleg az utadba.
A választ kinyomtathatod, a hivatalos papírokat lefénymásolhatod és leszkennelve visszaküldheted (itthon kivételes esetekben elfogadják), és közben Skype-on beszélgethetsz bárkivel (persze legritkább és legkevésbé kívánatos esetben az ügyintézővel), de Facebookon is élhetsz társasági életet (bár gondolom ezt mondanom sem kell), videókonferenciára ott a Hangouts. És ha már társasági élet: ha kikapcsolódásra vágysz, és társasra (tudom, ha nem a nyakadba liheg a haverod nem olyan, de mégis), bármikor kártyázhattok, autóversenyezhettek online, de ha mindenképpen személyesen szeretitek, otthon is egy jó konzol segítségével testmozgathattok. És igen, lehet edzeni is, mindegy hogy tévé előtt lábemelgetés, vagy csak magadnak súlyzózgatás.

Az ismerkedésről annyit, hogy egy jó pasi/csaj esetén mindketten azon gondolkodtok, mikor lesztek már otthon, mindegy hogy nálad, vagy nála. Tinder és társai szerencsére közmegegyezés esetén ezt a mindig hosszúnak tűnő utat nulla másodpercre tudják redukálni. Aki meg izgalmakra vágyik, és a nyilvános szex jön be neki... de róluk nem beszélünk. (Ez egy szégyellős poszt.)

A bevásárlás is házimunka igazából, ami a 21. századig maximális személyes jelenlétet igényelt. Mára bármit meg lehet rendelni az internetről, bárhonnan.

Otthon is lehet olvasni, művelődni, nem csak a metrón. Sőt, jó műveket, és nem csak olcsó kis lektűröket IGAZÁN otthon, csendben, elmélyülten lehet befogadni. Az irodalmi remekművek nem az unalom elűzésére vannak, hanem maguk a főmutatványok, amit az ember már epekedve vár. 
És tudjátok, van aki a Wikipédián órákat el tud tölteni, ha nem fut vele szembe ötnél több széttrollkodott cikk.
Mondhatjátok hogy a magaskultúra többi ágához színházba és koncerttermekbe kell járni, ez tényleg még nem teljesen megoldott dolog, ha nincs saját színházad és zenekarod házi zeneszerzővel, mint az Esterházyaknak volt anno (nekik utólag is gratulálunk, Haydn jó döntés volt). A hangtechnika ilyen felkészültsége még nincs azon a megfizethetőségi szinten, hogy hangversenytermi hangzást vigyél haza (amúgy sem lesz olyan soha a nappalid akusztikája), továbbá a színház, és a színházi színészek személyes kisugárzásának a varázsa nem jön át mindig képernyőn. Könnyűzenénél is ugyanez a helyzet, ráadásul otthon pogózni béna dolog.
Viszont a mozizás hellyel-közzel megoldott, ha tudsz jó oldalakat ahonnan megnézhetsz premiereket, amiket nem kézikamerával vettek fel a mozi közönségteréről.
.
A természet közelsége egy megfelelően nagy, és csendes kerttel, extraként pici üvegházzal megoldható. Saját úszómedence ugyanúgy luxus, de mégiscsak létezik, ahogy szauna is, ráadásul ha jó a talaj, nagyon sok mindent el tudsz ültetni, és a tiéd lesz.

Talán az utazás, helyi gasztronómia és kultúra megismerése okozhat problémákat. Teljesen nyilvánvaló, hogy dokumentumfilmek nézésétől nem leszel jártas a világban, helyiekkel nem tudsz beszélgetni, mert ilyen szintű interaktivitása nincs lehetőség, és a videócsevegés... nem hiszem hogy a helyi bazárossal alkudozni Skype-on autentikusan lehet. Mivel minden megrendelhető az internetről alapanyagokat fogsz kapni, receptet is könnyen összeállíthatsz, de tapasztalatod soha nem lesz olyan, mint a helyi séfnek. A kölni dóm méreteire való rácsodálkozáshoz bármekkora tévé mérete elégtelen, megmászni nem fogod tudni, az illatok, a levegő párája, nyomása helyettesíthetetlen. A VR szemüveggel csak olyan kis terekben tudsz mozogni, mint a lakásod, ezért se fogja tudni visszaadni az igazi élményt.
A te megoldásod talán a lakókocsi lehet. Izgalmas.

Egészség, legkritikusabb pont. Baj esetén tudsz hívni háziorvost és mentőt, de műtéteket otthon nem fognak tudni lebonyolítani rajtad professzionális felszereltség és megfelelő higiénia híján (igen, ebbe törődj bele), saját nővért és ápolókat se tudsz házhoz rendelni. Hasonló a fogorvos is. Házhoz masszőrt talán lehet rendelni, talán jógagurukat is.

Az oktatás bonyolult problémakör, nagyon azon múlik hogy mennyire elméleti a tananyag vagy gyakorlatorientált. Esztergályos otthonról sosem leszel, ahogy balettművész és helyszíni tudósító sem, viszont ingyen, vagy akár fillérekért nem csak hazai oktatóktól vehetsz anyagokat, de külföldi egyetemek képzéseibe is belehallgathatsz, vagy konkrét képzésekről szerezhetsz bármilyen elméleti anyagot. Ha a papír a mindened, akár kaphatsz is róla bizonyítványt, és le is vizsgázhatsz online. Hogy mennyire fogják ezt elfogadni, ez nagyon a jövő kérdése, én mindenesetre el tudom képzelni egy nyitottabb kultúrában élő külföldi munkáltatóról, hogy el fogja fogadni, miután maga is közvetlenül meggyőződött a tudásodról, és hogy alkalmas vagy a munkára. Itthon ilyenben ne reménykedj, itt meghatalmazásból is csak eredetit vesznek át 12 tanú aláírásával és erkölcsi bizonyítványának csatolásával.

Amit máshol nem kapsz meg viszont, csak otthon: a személyes tered, a tárgyaid szívélyességét, és a saját egyéniséged kivetülését. A csendet, a pihenést. A legintimebb dolgaidat, és helyet azok elvégzéséhez. Ezt mindenki át tudja érezni, aki már egyszer toalettpapírral körberakott egy botrányosan mocskos vécéülőkét, mert csak így mert ráülni. Tudom, hogy már csináltad, és hülye az, aki csakúgy a csupasz seggét egy ilyenre rá meri tenni.


Mi a tanulság?

Egyrészt az, hogy a legtöbb társasági eseményt (online vagy offline) otthon is le lehet bonyolítani, sőt, rokonokat csak kocsmában fogadni a legnagyobb illetlenség. A mozgás sem feltétlen annyira korlátozott megfelelő felszereltséggel egy kis lakótelepi lakásban, hogy ne lehetne azt mondani, hogy otthon ne lehetne mozogni, hanem csak ülni, és nézni magad elé. Gyakorlatilag otthonról már majdnem mindent el lehet intézni, amit a külvilágban járva, és ez a kör túlságosan dinamikusan bővül ahhoz, hogy az otthont csak a szórakozással és a semmittevéssel köthessük csak össze. Mert lehet tanulni, ügyet intézni, dolgozni, tanulni, szórakozni, bevásárolni, tornázni, ismerkedni, szocializálódni otthon majdhogynem korlátok nélkül. Idegeneket elszállásolni. Utazni viszont lehetetlen, hacsak nem egy lakókocsit választasz törzshelyednek, a sürgős és nagy szaktudást, felszereltséget igénylő orvosi teendők esetén kisebb-hosszabb időre viszont kénytelen vagy elválni az otthon melegétől. Hogy az otthon, lakásodban, neten keresztül megszerzett szaktudásodat ki mennyire ítéli meg hitelesnek, azt munkáltatója válogatja, és hogy neked milyen a mozgási igényed, és milyen munkát akarsz és tudsz elvégezni otthon csak a tudásodon és a szakmád milyenségén múlik. Mindenesetre a legpihentetőbb módon csak ott tudsz kikapcsolódni és elvonulni, regenerálódni, személyes teret kialakítani.

Szóval otthon nem csak ülni lehet. Persze lehet azt is. Mert mindenhol jó, de a legjobb otthon.

*Ez egy otthon, fekve megírt poszt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése