2016. november 17.

Nem ül otthon*

Akinek működik az élete, sőt, egyenesen sikeres ember, nem ül otthon. Társasági életet él, tesz-vesz és izeg-mozog, hiszen ahogy őmaga rendkívüli, úgy környezete is tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel, akiket nem lehet kihagyni. Bevonzották egymást, például olyanokkal, akiknek pont péntek este jut eszükbe kocsmázni, ugyanazokat a meséket nézték gyerekként az egyetlen állami csatornán, mi több, ők is lájkolták Tibi atyát, szóval ez karma. Ezeken túl, a közös apró fogódzópontokon túl a sikeres ember ismertetőjele persze továbbra is az, hogy nem ül otthon. Mindenki tudja, aki feljebb küzdötte magát már egy takarítói pozíciónál (bocsánat Ica néni, ezt nem úgy értettük), hiszen otthonücsörgéssel sose vált még senkiből sem sikeres, színes, vibráló irodai alkalmazott. Persze ez a sikeres ember természetéből fakad, egy tevékeny ember nem bírja ki hogy ne csináljon semmit. Ugyanakkor tudjuk, hogy az élet igazságtalan és mindenki nem lehet tevékeny és sikeres, van aki otthon ül és nem jön kocsmázni, de velük néha váltunk pár szót hogy jól érezhesseék magukat sütkérezve a dicsfényünkben. Hogy tetszik lenni? És a fia? Elvégezte már az egyetemet?

Mindenesetre minek bámulná a fehér falat. Malmozzon, miközben annyi minden mást lehetne csinálni.

Úgyhogy ő

nem ül otthon.


Mit is lehetne ott csinálni?

Most jön a nehezebbik része, amit az igazán "sikeres" emberek talán nem is értenek.