2016. július 24.

A kereszténység liberális szemmel

Bár többen kétlik, ez mégis egy liberális blog. Most bebizonyítom ezt a kereszténység liberális vizsgálatával - újabb poszt a világítótorony elv mentén.


Követés. Kezdjük az elnevezéssel: kereszténység, ami annyit tesz Krisztus tanítását való követés. Valahogyan Isten lusta minden emberrel tudatni létezését és ezért Jézusra bízta ezt. Mivel Isten nincsen jelen, ezért csak a prófétákat tudunk követni, azaz a kereszténység valódi jelentése a valóságban egy vallási vezetőnek való behódolás. Mivel a liberalizmus létrejöttének oka, a nemzetek öntudatra ébredése és ennek következménye, a vallási feudális társadalom lebontása, ezért a liberálisok nem fogadhatnak el egy vallási alapú elnyomó társadalmat sem, hiszen létezésük alapja ennek legyőzése. Innen egyből adódik, hogy az, aki a keresztény társadalmi rendszert támogatja, szóban, vagy tettel az nem lehet liberális, bármennyire is annak mondja magát. Ebbe beleértendő minden megengedő magatartás a keresztény államiság felé. A keresztények, akik valóban keresztények, nem lehetnek liberálisok, mert ők keresztény államiságot szeretnének, (bármit is jelentsen ez, mivel a világon valódi keresztény államból csak egy van, de az biztosan nem túl demokratikus).

Szabadság. A kereszténységben nem létezik a szabadság fogalma, a már említett alávetettség miatt. A próféta, vagy a pápa több joggal rendelkezik, mint a többi ember. A rabszolgatartás, az egyházi dézsmaszedés, a nőkkel szembeni bánásmód mind más emberek szabadságának elvételéről, vagy csorbításáról szólnak.

Egyenlőség. Ahol nincsen szabadság, ott nincsen egyenlőség sem. A világot két részre osztják, az igazhitűekre és a hitetlenekre. A két csoport között nyilvánvalóan nincsen egyenlőség. Az igazhitűek és a hitetlenekre más szabályok vonatkoznak. Ebből ismert példa, hogy egyházi esküvőt tartani nem szabad hitetleneknek, de a hívők egymással nyugodtan házasodhatnak templomban. Hitetlent ölni szabad, hívőt ölni tilos. És így tovább. Ezek az egyenlőtlenségi szabályok nagyon alaposan vannak kidolgozva, sőt a legalaposabbak a kereszténységben.

Testvériség. A kereszténység alapja a testvériség, csakhogy náluk mindennek két értelme van. Aki hívő, az testvér. Aki hitetlen, az ellenség. Pofon egyszerű. Nem kell hozzá teológiai tanfolyam, de még csak olvasni sem kell tudni a megértéséhez és nagyszerűen működik évszázadok óta. A hitetlent meg kell téríteni, vagy alávetett helyzetbe kell hozni hogy később megtérhessen, vagy meg kell ölni. A hülyének is világos.

Ezek voltak a liberalizmus alapeszményei és a kereszténység pontosan ellentétes velük. Pontosabban elméletileg a kereszténységen belül a hívőkre érvényesek (kivéve a nőket), míg a hitetlenekre nem.


Tisztelet. A liberalizmus jelenleg nagy hangsúlyt fektet a különböző kultúrák tiszteletére. A keresztények szeretnek erre hivatkozni a saját érdekükben. De mit csináltak a történelem során? Minden más, kereszténytől eltérő kultúrát elpusztítottak. Hova lett az aztékok ősi kultúrája, a Római Birodalom vallási sokszínűsége, hová tűntek egyáltalán a mórok Spanyolország területéről? Már nem is emlékszik rá senki. A tendencia ma is folytatódik, elég, ha csak az afrikai katolikus terjeszkedésre gondolunk. A végeredmény ugyanez volt az indiánok esetében is, amikor a kereszténység átvette a hatalmat. Ez a számunkra és a világ többi, hitetlen részének oly kedves és értékes kultúrájú terület, egy vallási falanszter csapásai alatt fokozatosan az enyészetté vált és ezer esztendő múlva is alig emlékeztet már rá majd valami. Azért mondom ezt, mert így járt Dél- és Közép-Afrika, Dél- és Észak-Amerika, India, Ausztrália. Nincsen olyan ok, ami arra utalna, a keresztények ezentúl mást tennének. A muzulmánok nem pusztították el a Hagia Sophia-t és más római létesítményeket, vagy a más vallásokra utaló nyomokat, így nekünk ma lehet róla tudásunk, de egy kereszténynek fogalma nincsen és nem is érdekli mi volt ott Jézus előtt. (A Machu Picchu felfedezése is annak köszönhető, hogy nem találták meg a konkvisztádorok korábban. Az azték piramisokból is kirabolták az aranykincseket és más értéktárgyakat, talán magukat a piramisokat csak azért hagyták a helyükön mert nem tudták hajóra pakolni őket.)

Nők. A keresztények szeretik felemlegetni a nőknek adott jogokat. Ezek nagyjából a jogában áll hallgatni és a konyhában a helye stílusú jogok, melyeket jognak nevezni kissé eltér a mi jogról alkotott elképzeléseinktől. A vatikáni törvények is éles megkülönböztetést tesznek a a nők és férfiak jogai között, de persze a Biblia is, hiszen ez az alapja a monarchiának.

Zsidók. A liberalizmus egyik fokmérője a zsidógyűlölet elleni intolerancia. Ebben a témakörben is elképesztően teljesít a kereszténység. Miután az egyház rájött, a zsidókat semmilyen módon nem tudja megtéríteni, mindent megtett ellenük, amit csak el lehetett képzelni és pápák sora még halálos ágyukon is Hispániából való kiűzésükről vagy elpusztításukon dolgozott. Ezt a céljukat sikerült elérniük, ezzel túltéve Hitleren is, aki alaposan elbaltázta zsidókkal kapcsolatos terveit.

Szólásszabadság a másik liberális fokmérő. A keresztények egészen döbbenetes nyomást tudnak kifejteni bárkire, aki befolyásoló módon tudja kritizálni őket. Legyen az akár maga John Lennon, de gondjuk van a karikaturistákra, vagy az írókra is. Emiatt beszélnek a pszeudoértelmiségiek a békés kereszténységről, mikor pontosan látni a világban az ellenkezőjét. Senki nem akar fanatikusok célpontja lenni. Inkább lemondanak a szólásszabadságról.

A szólásszabadság egyik érdekes korlátozása, hogy nem szabad tényeket mondani, ha az kellemetlen valakire. Vagyis hát, dehogynem szabad, ha mondjuk választási kampány van a Balkánon, akkor bármilyen témát elő lehet venni a riválisról. Ellenben, ha valaki azt mondaná, hogy Ábrahám embereket öletett meg, karavánokat fosztott ki, rabszolgákat tartott, gyerekkel hált, saját fiát is legyilkolta volna, akkor felmerülne a gyűlöletbeszéd gyanúja és könnyen lehetne az illetőt gonosznak bélyegezni. Na de, mi van ha ezek a dolgok a keresztény szent iratokban vannak leírva? Már pedig ott vannak leírva. Ekkor mondhatjuk, hogy a keresztény szent iratok gonoszak? De menjünk tovább a végéig a dolognak! Mit mondjunk egy olyan emberre, aki nem csak mondja ezeket a dolgokat, hanem valójában elkövette. Sőt, kitalálta, megtervezte, elvégezte, vagy mással elvégeztette és utána örült neki. Ez az ember a forrása a béke vallásának! Ez igen zavarba ejtő.

Ezek után jön az ellenvetés, hogy de az Ószövetséget már felülírta az Újszövetség és abban már nincsenek leírva gonosz, erőszakos dolgok, ergo ugyanolyan, mintha nem is lett volna. Csakhogy amit sokan tudnak, az Ószövetségre támaszkodva papok is hivatkoznak máig ha a melegek és nők elnyomásáról van szó, míg mivel Jézust követőnek vallják magukat, toleránsnak és felvilágosultnak próbálják beállítani magukat. A kereszténység a béke vallása és a pusztító elnyomás egyszerre, vagy csak amelyikre éppen szükségük van.

Vallásszabadság. A keresztények alaposan ellehetetlenítik az uralmuk alá hajtott területen élő más vallásúakat. Nehéz a "történelmi egyházak" más vallási egyházakkal szembeni adómentességét összeegyeztetni a vallásszabadsággal. Az meg tény, hogy a keresztény megszállás alá került területeken az eltérő vallások megszűntek létezni, tisztelet a kivételek kitartásának! Ők be tudnának számolni arról, mi történik velük a béke vallásának az uralma alatt, de erre senki nem kíváncsi. Jelentős keresztény országokban van korlátozva a hitetlenek nyilvános vallásgyakorlása, vagy vallási épületek használata számukra.

A rabszolgatartás kérdésénél mindig felmerül, a feketék Amerikába hurcolása. És kik vásárolták Mohamed követőitől a rabszolgákat? Naná, hogy Krisztus hívei, akik saját prófétájuknak ellentmondva kereskedtek velük. Ennek érdekes bizonyítéka, hogy egy keresztények közötti polgárháború kellett ahhoz, hogy a rabszolgatartást ne az Ószövetségből vezessék le, ami mai napig kellemetlen emlékeket ébreszt az egykori elhurcolt rabszolgák leszármazottjaiban.

Keresztesek és dzsihád. Azért térjünk már ki az örökös érvhez a dzsihádhoz. Egyrészt követtek el szörnyű dolgokat, mint minden akkoriban zajló háborúban szokás volt és lehet nem voltak jobbak az ott élő keresztény hódítóknál. De, hogy emiatt a fejükre hamut szórjanak és őrjöngve bocsánatért esedezzenek, az nagyon nagy túlzás lenne. A mai Közel-Kelet teljesen más, mint az akkori, de még a terrorizmus korához képest is. Amúgy meg, nehogy ezeket pont a keresztények hánytorgassák fel, több száz év szorgos kereszteshadjáratai után. Na, még egy szó, aminek kettős értelme van. Ami az igazhitű számára belső harc, ugyanaz a hitetlenekkel szemben meg külső harc. Egy keresztény pontosan tudni fogja, mikor hogyan kell érteni, de bármire megesküszik, hogy egy igazhitűnek a légynek sem szabad ártania, mert benne van a Bibliában. Ja, a Pápai Államot is a legyek hordták össze!

Eddig a liberalizmus nézőpontjából tekintettünk az kereszténységre, most tegyük meg fordítva! Egy keresztény két dolgot néz. Mit mondanak a szent könyvek, avagy mi Jézus parancsa, vagy mit tett Jézus? Amint az sejthető, semmit nem mondott a liberalizmusról és semmit nem tett, ami hasonlítana a liberalizmusra. Ebből le is tudja vonni a következtetést bármelyik keresztény, hogy a liberalizmus ellentétes Isten akaratával. Ettől lesz egyértelműen ellenséges a hozzáállása, ez a magyarázata a keresztények liberalizmussal szembeni ellenállására. Mindent meg fognak tenni, hogy többletjogokat csikarjanak ki maguknak, vagy alternatív társadalmat alakítsanak ki. Idézőjeles kibékülésre csak szavak szintjén van esély, a társadalmi folyamatok változatlanul fognak zajlani, hiszen az újabb keresztény generációk ugyanúgy lesznek kódolva, mint az elmúlt 1300 évben mindig is voltak.

(Később talán megosztom veletek azt is, hogy hogyan lehetséges ez a sok félelmetes hasonlóság a három világvallás között. - szerk. Vége!)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése