2016. november 17.

Nem ül otthon*

Akinek működik az élete, sőt, egyenesen sikeres ember, nem ül otthon. Társasági életet él, tesz-vesz és izeg-mozog, hiszen ahogy őmaga rendkívüli, úgy környezete is tele van érdekesebbnél érdekesebb emberekkel, akiket nem lehet kihagyni. Bevonzották egymást, például olyanokkal, akiknek pont péntek este jut eszükbe kocsmázni, ugyanazokat a meséket nézték gyerekként az egyetlen állami csatornán, mi több, ők is lájkolták Tibi atyát, szóval ez karma. Ezeken túl, a közös apró fogódzópontokon túl a sikeres ember ismertetőjele persze továbbra is az, hogy nem ül otthon. Mindenki tudja, aki feljebb küzdötte magát már egy takarítói pozíciónál (bocsánat Ica néni, ezt nem úgy értettük), hiszen otthonücsörgéssel sose vált még senkiből sem sikeres, színes, vibráló irodai alkalmazott. Persze ez a sikeres ember természetéből fakad, egy tevékeny ember nem bírja ki hogy ne csináljon semmit. Ugyanakkor tudjuk, hogy az élet igazságtalan és mindenki nem lehet tevékeny és sikeres, van aki otthon ül és nem jön kocsmázni, de velük néha váltunk pár szót hogy jól érezhesseék magukat sütkérezve a dicsfényünkben. Hogy tetszik lenni? És a fia? Elvégezte már az egyetemet?

Mindenesetre minek bámulná a fehér falat. Malmozzon, miközben annyi minden mást lehetne csinálni.

Úgyhogy ő

nem ül otthon.


Mit is lehetne ott csinálni?

Most jön a nehezebbik része, amit az igazán "sikeres" emberek talán nem is értenek.

2016. július 24.

A kereszténység liberális szemmel

Bár többen kétlik, ez mégis egy liberális blog. Most bebizonyítom ezt a kereszténység liberális vizsgálatával - újabb poszt a világítótorony elv mentén.


Követés. Kezdjük az elnevezéssel: kereszténység, ami annyit tesz Krisztus tanítását való követés. Valahogyan Isten lusta minden emberrel tudatni létezését és ezért Jézusra bízta ezt. Mivel Isten nincsen jelen, ezért csak a prófétákat tudunk követni, azaz a kereszténység valódi jelentése a valóságban egy vallási vezetőnek való behódolás. Mivel a liberalizmus létrejöttének oka, a nemzetek öntudatra ébredése és ennek következménye, a vallási feudális társadalom lebontása, ezért a liberálisok nem fogadhatnak el egy vallási alapú elnyomó társadalmat sem, hiszen létezésük alapja ennek legyőzése. Innen egyből adódik, hogy az, aki a keresztény társadalmi rendszert támogatja, szóban, vagy tettel az nem lehet liberális, bármennyire is annak mondja magát. Ebbe beleértendő minden megengedő magatartás a keresztény államiság felé. A keresztények, akik valóban keresztények, nem lehetnek liberálisok, mert ők keresztény államiságot szeretnének, (bármit is jelentsen ez, mivel a világon valódi keresztény államból csak egy van, de az biztosan nem túl demokratikus).

2016. június 22.

Átkelni a szabadság hídján

Az állam szemszögéből legalábbis sokkal ijesztőbb, mint az egyénéből nézve.

Jómagam egyre jobban kezdek hajlani arra, hogy az állam túl sok helyen van ott, és jellemzően nem akkor, amikor segíteni kéne. Ellenőrizni viszont mindig akar és tud, akár szeretnénk, akár nem.

Forrás: NL Café

2016. június 9.

Új rend a "hazafiság" megélésében - teli szájjal ausztrálozás



Nagyon régen megfogadtam, hogy nem írok politikai jellegű posztot, aminek több oka is van: egyrészt nem vágytam sohasem a mandiner címlapjáról ideözönlő trollhadsereg figyelmére, másrészt egy politikai jellegű cikk a közbeszéd változásával hamar elévül - én legalábbis korábban nagy vehemenciával megírt posztjaimat már nem szívesen olvasom, egyszerűen egy hónap után nem találom őket aktuálisnak, akármilyen érdekes a téma abban a pillanatban. Kerényi buzizása? Conchita Wurst feltűnése? Hol vannak ezek már? Harmadrészt most az én blogomon is dübörögjön ugyanaz a fősodrású politika, amitől már mindenki sugárban hányna? Írjam le ugyanazt a véleményt huszadjára, amit már mások leírtak? Cáfoljam meg azt, amiről minden gondolkodó ember magától tudja, hogy marhaság? Mi értelme van ennek?

Mégis, most szőrmentén politikával fogok foglalkozni, de csak azért, mert az agyam ledobta az ékszíjat.