Az egész a konyhakéssel kezdődött. Minden háztartásnak alapvető kelléke, és főleg az utóbbi tízezer évben kezdte el világméretű térhódítását, amiből jól látható, hogy a konyhakés mennyire új jelenség a Föld 4.6 milliárd, de még az élet kialakulásának becsülhetően 3,5 milliárd éves történetéhez képest is. Mivel megjelenése előtt őseink generációi nőttek fel használata nélkül az afrikai szavannán, egyértelmű, hogy a konyhakés nem természetes dolog; noha mára annyira az életünk szerves részévé vált kényelmes és hasznos volta miatt, mint a fotel, vagy a KRESZ.
A konyhakés alapvetően nem rossz dolog: fel lehet vele aprítani dolgokat, mint például zöldségeket, gyümölcsöket, különféle húsokat a csirkemellfilétől a tengeri halakon át egészen a vadhúsokig, ami jó dolog. Ezekre mindre szükségünk van, hiszen egészségünk alapvető feltétele a változatos étrend, így magától értetődik hogy ezeket a dolgokat valahogy fel kell vágni. Funkció, és fejlettségi szint szerint a konyhakés hatalmas fejlődésen ment keresztül az évezredek folyamán a szakócától kezdve egészen a bárdig, mire mai, végleges formáját elnyerte. Egész üzleti és ipari ágak épülnek már arra, hogy milliók igényeit kielégítő konyhakéseket gyártanak - és manapság nem profi mesterszakács az, aki nem hordja magánál saját késkészletét hogy a lehető legjobban kiszolgálja vendégeit munkája folyamán.
Azonban a sok előnye ellenére észre kell vennünk azt, hogy annyira a rabjává váltunk a technológiának, legfőképp a konyhakésnek, hogy ha egy nap eltűnne az összes háztartásból (főleg már az így is végnapjait számláló, haldokló nyugati civilizációból), ennek a vívmánynak legnagyobb haszonélvezői, mint például a más fajta szeletelési tudás és eszköz híján félhülyén maradt, a konyhakés által elkényelmesedett és annak kiszolgáltatott háziasszonyok milliói nem tudnának ebédet készíteni családjuknak és Férjeiknek, ezzel az éhenhalás szélére sodorva Fiainkat és Lányainkat, hosszabb távon az egész emberiséget. A fogyasztói társadalom miatt még arra is képtelenné váltak háziasszonyaink, hogy a kívánt eszközöket maguk is képesek legyenek előállítani, ami rendkívül elkeserítő és kétségbeejtő tudat egy esetlegesen bekövetkező kataklizmára gondolván.
Azonban ezzel még mindig nem lenne nagyon nagy baj, hiszen az ember alapvetően évmilliókig csak növényeken élt, és a Gyengébbik Nem dolga volt annak gyűjtögetése, jobb híján a vadászatban megfáradt, de zsákmány nélkül maradt Férfiaknak nyersen, ízlésesen való tálalása. A konyha, de legfőképp a konyhakés eltűnésével feminista Nők milliói sóhajthatnának fel a gyűlölt helyiség falai közül kiszabadulva, hogy napjaikat kint a szabadban bogyókat gyűjtögetve tölthessék a friss levegőn. Így nekünk, az Erősebbik Nem tagjainak a dolga, hogy az ennek a szépségét még fel nem ismerő Hölgyeket a számukra megoldást nyújtó Igaz Út felé terelgessük, ezzel visszahelyezve az embert méltó helyére, a természet örökké tartó körforgásába, ahová az Isten teremtette.
A legveszedelmesebb azonban amiről szót kell ejtenem, az az amit a konyhakés művel az emberekkel, potenciális gyilkológépet csinálva belőlük. Nem egy nyomozó barátom mesélte elképedve és elkeseredett sóhajtozások közepette azokat a szörnyűségeket, melyeket munkája során látott ahányszor a konyhakés a képbe került: levágott fejek, véres konyhapadlók, szívbe vagy hátba szúrt kések és feketébe öltözött, egyedül maradt gyászoló özvegyek kétségbeesetten zokogó gyermekeikkel. Míg régen a nézeteltéréseiket a családban szóban igyekeztek rendezni a felek, a konyhakés megjelenésével és elterjedésével olyan személyek kezébe került ez a gyilkos fegyver, akik nem feltétlen tudnak azzal megfelelően bánni, és használni a kést a megfelelő helyen és időben. Hány kamaszt láthattunk fogadást kötni, hogy az ujjaik közé böködve a késsel soha nem fogja eltalálni azt? És mindezt a médiában? Kiknek állhat vajon érdekükben ennek a viselkedésnek a népszerűsítése?
De hogy a konyhakés ezen kívül is jól észrevehetően öl, butít, és nyomorba dönt, jelzi hogy hány kisgyermek végzi a balesetin, és hány ragtapaszt kénytelenek háztartások milliói orvosi szekrényükbe vásárolni keservesen félretett megtakarításaikból - miközben ezt kihasználva kevesek busásan meggazdagodtak a ragtapaszbizniszben utazva.
Ezek után én azt mondom, hogy az emberiségnek az első nemet, a végső megálljt a konyhakés megjelenésekor kellett volna kimondania, mert minden ami azután jött, az már maga a romlás. A könyvnyomtatás elterjedése és az analfabetizmus felszámolása miatt a Gutenberg-galaxisban milliók váltak magányossá, miközben családtagok idegenedtek el egymástól mert beszélgetések helyett könyvolvasással töltötték el estéiket a másikhoz egy szót sem szólva; és akkor még nem beszéltünk további hatásairól, például hogy Geothe ifjú Werther-je miatt hányan lettek öngyilkosok; Vatikánnak hány álmatlan éjszakát kellett azzal töltenie hogy a megtévesztő tanokat átolvasva azokat indexre tegye, és végül hogy egyetlen könyvön összeveszve hány felekezet fordult egymás ellen. És most itt vagy te is, kedves olvasó, és ahelyett hogy hasznos munkával töltenéd az idődet, engem olvasol.
Lázadjunk a konyhakés ellen, semmisítsük meg azt, és az írmagját is irtsuk ki halvány emlékezetének. Szabadítsuk fel magunkat a technológia rabigája alól magunkban tudatosítva, hogy hány gyilkosság és baleset vére tapad a konyhakéshez, hányan hizlalják profitjukat eladásából és tartják uralmuk alatt a nekik kiszolgáltatott, konyhában sínylődő tömegeket.
Istenem, úgy unlak már titeket.
Azonban a sok előnye ellenére észre kell vennünk azt, hogy annyira a rabjává váltunk a technológiának, legfőképp a konyhakésnek, hogy ha egy nap eltűnne az összes háztartásból (főleg már az így is végnapjait számláló, haldokló nyugati civilizációból), ennek a vívmánynak legnagyobb haszonélvezői, mint például a más fajta szeletelési tudás és eszköz híján félhülyén maradt, a konyhakés által elkényelmesedett és annak kiszolgáltatott háziasszonyok milliói nem tudnának ebédet készíteni családjuknak és Férjeiknek, ezzel az éhenhalás szélére sodorva Fiainkat és Lányainkat, hosszabb távon az egész emberiséget. A fogyasztói társadalom miatt még arra is képtelenné váltak háziasszonyaink, hogy a kívánt eszközöket maguk is képesek legyenek előállítani, ami rendkívül elkeserítő és kétségbeejtő tudat egy esetlegesen bekövetkező kataklizmára gondolván.
Azonban ezzel még mindig nem lenne nagyon nagy baj, hiszen az ember alapvetően évmilliókig csak növényeken élt, és a Gyengébbik Nem dolga volt annak gyűjtögetése, jobb híján a vadászatban megfáradt, de zsákmány nélkül maradt Férfiaknak nyersen, ízlésesen való tálalása. A konyha, de legfőképp a konyhakés eltűnésével feminista Nők milliói sóhajthatnának fel a gyűlölt helyiség falai közül kiszabadulva, hogy napjaikat kint a szabadban bogyókat gyűjtögetve tölthessék a friss levegőn. Így nekünk, az Erősebbik Nem tagjainak a dolga, hogy az ennek a szépségét még fel nem ismerő Hölgyeket a számukra megoldást nyújtó Igaz Út felé terelgessük, ezzel visszahelyezve az embert méltó helyére, a természet örökké tartó körforgásába, ahová az Isten teremtette.
A legveszedelmesebb azonban amiről szót kell ejtenem, az az amit a konyhakés művel az emberekkel, potenciális gyilkológépet csinálva belőlük. Nem egy nyomozó barátom mesélte elképedve és elkeseredett sóhajtozások közepette azokat a szörnyűségeket, melyeket munkája során látott ahányszor a konyhakés a képbe került: levágott fejek, véres konyhapadlók, szívbe vagy hátba szúrt kések és feketébe öltözött, egyedül maradt gyászoló özvegyek kétségbeesetten zokogó gyermekeikkel. Míg régen a nézeteltéréseiket a családban szóban igyekeztek rendezni a felek, a konyhakés megjelenésével és elterjedésével olyan személyek kezébe került ez a gyilkos fegyver, akik nem feltétlen tudnak azzal megfelelően bánni, és használni a kést a megfelelő helyen és időben. Hány kamaszt láthattunk fogadást kötni, hogy az ujjaik közé böködve a késsel soha nem fogja eltalálni azt? És mindezt a médiában? Kiknek állhat vajon érdekükben ennek a viselkedésnek a népszerűsítése?
De hogy a konyhakés ezen kívül is jól észrevehetően öl, butít, és nyomorba dönt, jelzi hogy hány kisgyermek végzi a balesetin, és hány ragtapaszt kénytelenek háztartások milliói orvosi szekrényükbe vásárolni keservesen félretett megtakarításaikból - miközben ezt kihasználva kevesek busásan meggazdagodtak a ragtapaszbizniszben utazva.
Ezek után én azt mondom, hogy az emberiségnek az első nemet, a végső megálljt a konyhakés megjelenésekor kellett volna kimondania, mert minden ami azután jött, az már maga a romlás. A könyvnyomtatás elterjedése és az analfabetizmus felszámolása miatt a Gutenberg-galaxisban milliók váltak magányossá, miközben családtagok idegenedtek el egymástól mert beszélgetések helyett könyvolvasással töltötték el estéiket a másikhoz egy szót sem szólva; és akkor még nem beszéltünk további hatásairól, például hogy Geothe ifjú Werther-je miatt hányan lettek öngyilkosok; Vatikánnak hány álmatlan éjszakát kellett azzal töltenie hogy a megtévesztő tanokat átolvasva azokat indexre tegye, és végül hogy egyetlen könyvön összeveszve hány felekezet fordult egymás ellen. És most itt vagy te is, kedves olvasó, és ahelyett hogy hasznos munkával töltenéd az idődet, engem olvasol.
Lázadjunk a konyhakés ellen, semmisítsük meg azt, és az írmagját is irtsuk ki halvány emlékezetének. Szabadítsuk fel magunkat a technológia rabigája alól magunkban tudatosítva, hogy hány gyilkosság és baleset vére tapad a konyhakéshez, hányan hizlalják profitjukat eladásából és tartják uralmuk alatt a nekik kiszolgáltatott, konyhában sínylődő tömegeket.
Istenem, úgy unlak már titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése